Mi, svábok mindig jó magyarok voltunk”

A Nagytétényből kitelepített svábokra emlékezve játszott a Südofen Blaskapelle Zenekar, énekelt az Edelweiss kórus, koszorúztak a civilek és a politikusok augusztus 25-én az Angeli úti Nagytétényi Sváb Emlékműnél.

A Diósdi Földön Futók és a Diósdi Német Hagyományőrző Egyesület tagjai emlékfutáson vettek részt a Diósd–emlékmű–Budafok-Háros vasútállomás–emlékmű útvonalon, hogy elhelyezzék az emlékezés virágait ott, ahol marhavagonokba kényszerítették a kitelepített svábokat.

A Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Nagytétényi Polgári Kör IX. alkalommal rendezte meg a sváb találkozót, amelyen a jelenlévők a Himnusz mellett a magyarországi németek himnuszát is elénekelték, miután Vanek Balázs vezetésével a futók megérkeztek az ünnepségre.

– Hetvenhét évvel ezelőtt ezen a napon teherautók álltak meg a templom előtt. Akinek olvasták a nevét a civil ruhás rendfenntartók, annak fel kellett szállnia a teherautóra. Akiket nem találtak a nagyközség központjában, azokért elmentek a házukhoz, és szinte időt sem hagyva nekik batyujuk összecsomagolására, a járműre terelték őket. Este nyolc órakor a síró, jajveszékelő vagy hallgatásba burkolózó svábokkal elindultak a teherautók Budafok-Háros teherpályaudvarára, ahonnan marhavagonokkal szállították őket „korábbi lakhelyükre”. Rájuk, az ő fájdalmukra emlékezünk ma itt, együtt – foglalta össze az aznapi eseményeket László Istvánné, a Nagytétényi Polgári Kör elnöke.

A megemlékezésen Szirtes Edit, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke az örökös félelemkeltésről, a mindig kitörő háborúkról beszélt, és a boldogabb világról, az álmainkról, a szeretet és megbocsátás fontosságáról osztotta meg gondolatait.

Kludák Erzsébet, a Nagytétényi Helytörténeti Kör vezetője a kitelepített svábok visszaemlékezéseiből és az akkori filmhíradókból, valamint korabeli dokumentumokból idézett.

Lovas Zsuzsanna, a Hölgyszirom Művészeti Egyesület elnöke a Már nem beszélünk róla című saját írásából olvasott fel egy részletet.

Karsay Ferenc polgármester beszédében kiemelte: amikor ennél a sziklánál a svábok hányattatásaira emlékezünk, mindig megfogalmazódik egy gondolat, amit úgy jegyzett fel az irodalom: „Mi, svábok mindig jó magyarok voltunk.” Nem lehet ennél jobban összefoglalni azt a sorsot, amit a magyarországi svábság évszázadokon keresztül átélt. A nép, amelyik nem ismeri a történelmét, arra ítéltetett, hogy megismételje azt. Nekünk ismernünk kell a történelmünket és emlékeznünk kell rá, mert nem mi őrizzük a hagyományokat, hanem a hagyományok őriznek meg bennünket, tehát kötelességünk emlékezni. Jó példák vannak előttünk. Éppen a második világháborúból. Nagytétényben, Budatétényben és Budafokon is gyakorlat volt, hogy amikor a zsidóüldözés folyt, akkor a svábok vigyázták és próbálták menteni a zsidó családokat, aztán 1947–48-ban megtörtént az ellenkezője. Erre érdemes igazán emlékeznünk. Nemcsak a Német Nemzetiségi Önkormányzat, hanem még kilenc nemzetiségi önkormányzat működik kerületünkben. Hagyományaik megőrzéséhez minden segítséget szeretnék megadni. A legfontosabb azonban, hogy ez a sokféle ember, sokféle ősöktől magáévá tegye a gondolatot, amit Szirtes Edit elmondott: „Hagyományaink szerint mindig szeretettel egymásra kell vigyáznunk, és vigyáznunk kell magunkra is, így tudjuk elűzni a békétlenség, a háború rémét.”

A megemlékezés, amelyen az Árpád Utcai Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola tanulói is közreműködtek, egy jó hangulatú sváb piknikkel folytatódott a Nagytétényi Sport Vendéglőben, ahol Baki László finom bográcsgulyással várta a vendégeket.

(Tamás Angéla)